A társfüggőség a függőség családon belüli közvetlen vagy közvetett támogatását és elfogadását jelenti.
A szenvedélybeteg körüliek viselkedése, akik bizonyos cselekvések elvégzésével vagy elmulasztásával támogatni kezdik a beteg családtag társfüggőség viselkedését. Már az is megdöbbentő megdöbbenés, hogy a családban szenvedélybetegséggel találkozik, amit a család az első pillanatokban nehezen tud feldolgozni. A félelmek dominálnak, blokkolják racionális viselkedésünket. Emiatt ítélkezés helyett elkezdjük tolerálni a szenvedélybetegek viselkedését. Így kerül az ember egy társfüggőség rendszerbe.
A társfüggőség rendszerbe való belépés félelemmel kezdődik, amikor nem teszünk semmit a probléma támadására, mert stresszesek vagyunk az újonnan kialakult helyzet miatt. Ebben a szakaszban attól is tartunk, hogy a társadalmi környezet megcímkéz bennünket. Sokszor éppen ezért eltitkoljuk a problémát, nem fordulunk szakemberekhez, és ezzel időt veszítünk a probléma előrehaladtával.
Amikor megtudják, hogy gyermeküknek bármilyen függőséggel kapcsolatos problémája van, a szülők általában felteszik a kérdést, hogy hol hibáztak. Felteszik maguknak a kérdést, hogy mikor „engedték el” gyermekük életét, és engedték, hogy valaki vagy valami más átvegye a hatalmat.
A következő dolog, ami kiderül, a probléma tagadása, mert úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan szakasz, amely magától elmúlik. A helytelen cselekedetek a tagadásból fakadnak, például amikor a gyereknek egy nassolnivaló helyett pénzt adunk egy uzsonnára. Gyakran előfordul, hogy a szülők ugyanakkor gyanakodnak arra, hogy ezt a pénzt hová fogják felhasználni. Sajnos szenvedélybeteg esetében szinte biztos, hogy szerre, alkoholra, vagy szerencse játékra költik, ha fogadásról van szó.
A pénz az első dolog, amivel társfüggő rendszerbe lépünk. Másrészt az érintett tagban kialakulnak és erősödnek az addiktív mechanizmusok. A család hirtelen a függőséget okozó elvek szerint kezd viselkedni.
Lépj ki a társfüggő rendszerből
A leggyakrabban a szülők, majd a társfüggők, a legritkábbak pedig a gyerekek. Miért a szülők? A szülőt általában érzelmileg túlterheli a gyereke, és attól tart, hogy ha túl szigorúak, akkor a gyerek megfordul és elmegy, és csak akkor van rálátásunk arra, hogy hol van, kivel van, mit csinál. A legkisebb ellenállás útját járjuk, és valójában az egyetlen helyes lépés az lenne, ha olyasmit tennénk, amelynek a reakciójától félünk. Ez a társfüggő rendszerből való kilépés, másrészt a megfelelő problémamegoldásba való belépés lenne. A Med Tim Kórházban a szakértői csapat a szenvedélybetegekkel való munka mellett intenzíven dolgozik együtt szenvedélybetegekkel is, akik a kezelés elválaszthatatlan tagjai.
A pszichoterápiás munka magában foglalja a kommunikációs készségek elsajátítását, a megbontott határok újbóli felállítását a gyermekben, a határok felállításának módjait, a felelősségvállaláshoz szükséges szociális készségek elsajátítását, az elvesztett dolgok visszaszerzését vagy az önbecsülés és tekintély megteremtését. Ez a kezelés a MedTim szenvedélybeteg-kórházban szenvedélybetegekkel nem csak kórházi kezeléssel, hanem a rehabilitációs időszak alatt is történik.
